Sikoly és borzongás - Kísértetjárta börtönök

A börtönök különös terek nem hétköznapi energiákkal, hiszen olyan emberek töltenek itt akár évtizedeket is, akik súlyos bűnöket követtek el. A rabság, a mostoha körülmények és sok esetben a kivégzések szintén kitörölhetetlen nyomokat hagynak ezekben az épületekben. Mindezek az energiák mélyen beivódnak a falakba, és még akkor is hátborzongató, kísértetjárta helyek maradnak ezek az épületek, amikor már nem bűnözőket tartanak fogva bennük. A Life.hu bemutatja a leghírhedtebb szellembörtönöket.

Tower

A londoni Tower a világ talán leghírhedtebb börtöne. A várkastély építését 1078-ban kezdték meg, majd a 13. században nyerte el végső formáját. Sokféle funkciót ellátott az évszázadok folyamán, ám végül börtönként vonult be a köztudatba. Számos foglyot megkínoztak és kivégeztek a falai között, és sokan raboskodtak itt hosszú évekig igencsak nehéz körülmények közt, sokszor igazságtalanul. Az alsóbb osztályokból származó bűnözőket rendszerint a városban végezték ki nyilvánosan, a nemeseken viszont általában a Tower falain belül hajtották végre az ítéletet a nyilvánosság kizárásával. Többször előfordult azonban, hogy nem sikerült kifogástalanul végrehajtani az ítéletet, és a szerencsétlen elítéltek keserves haláltusát vívtak a vesztőhelyen. A kivégzett rabok fejét aztán nyársra húzva kitűzték a vár falára, hogy elrettentő például szolgáljanak. Mindezek már önmagukban is elegendők lennének ahhoz, hogy minden jóérzésű embert kirázzon a hideg, aki a Tower falai közé téved. Ám fokozza a helyzetet, hogy sokan látni vélik a kivégzettek és mások szellemeit is. Az arrafelé bolyongó kísértetek közül Boleyn Annáé a legismertebb: fej nélküli teste gyakran feltűnik egykori vesztőhelye környékén, ugyanazt a ruhát viseli, mint halála napján, levágott fejét pedig a hóna alatt tartja. Időnként felbukkan VIII. Henrik és I. Erzsébet szelleme is, sokan pedig látni vélik III. Richárd meggyilkoltatott unokaöccseinek körvonalait raboskodásuk és haláluk helyszínén, a Véres Toronyban. Ma már több utazási iroda is szervez kifejezetten szellemtúrákat a borzongani vágyó turistáknak.

Alcatraz

A San Francisco-öböl közepén található Alcatraz-szigeten épült erődítmény először katonai célokat szolgált, majd legendás börtön vált belőle, ahonnan lehetetlen volt megszökni. Hírnevét elsősorban annak köszönheti, hogy falai között raboskodott a két világháború közötti gengsztervilág színe-java. Itt töltötte büntetését Al Capone, Robert Stroud vagy George 'Machine Gun' Kelly. Kivégzéseket nem hajtottak itt végre, ám fennállása alatt nyolc embert gyilkoltak meg társai, öten öngyilkosságot követtek el, hat rabot szökés közben lőttek le az őrök, ketten megfulladtak szökés közben, tizenöt elítélt pedig természetes okokból halt meg. 1963-ban zárták be, ma múzeumként működik, illetve 1986-tól nemzeti emlékhely. Az itt raboskodó foglyok szellemei azonban feltűnnek időnként a falak között. Al Capone a börtönben töltött utolsó évei alatt engedélyt kapott, hogy kikapcsolódásként a bendzsóján játszhasson a zuhanyzóban. Azóta az alkalmazottak és a látogatók is bendzsózenét vélnek hallani az egykori zuhanyzó felől. Az egyik parkőr dokumentálta is az esetet, mivel nem ismerte a helyi legendákat. Robert Stroud az Alcatraz madarászaként híresült el. Különféle erőszakos bűncselekmények miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, ám még börtönbe kerülése előtt írt két könyvet a kanárikról. Mivel rendkívül erőszakos természete volt, engedélyezték neki, hogy madarakat tartson a cellájában, mert azt remélték, hogy ez mérsékli az agresszivitását. Stroud azonban kihasználta a helyzetet és gyakran rejtett el nem engedélyezett tárgyakat madarai kalitkáiban. Miután 1959-ben meghalt a börtönkórházban, gyakran tűnt fel szelleme egykori cellájában, és akik tanúi voltak a jelenésnek, minden esetben furcsa, füstös szagot éreztek. Kísérteties helyek is találhatók az erődítményben: a 14D cellában például gyakran érzékelnek szellem jelenségeket. Ugyanez a helyzet azzal a folyosóval, ahol egy szökési kísérlet végződött tragédiával, ugyanis az őrök lelőtték a szökni próbáló elítéltet; azon a helyen később többször is hallottak lövéseket.

Eastern State Fegyház
Ez az intézmény talán a világ leghíresebb szellembörtöne. Az 1829 és 1971 között működő fegyházban a legelvetemültebb bűnözőket tartották fogva, és olyan kegyetlen törvények működtek, hogy több elítélt őrületbe vagy öngyilkosságba menekült, ami igen hírhedtté tette működése idején. A vezetők úgy vélték, az a legtökéletesebb büntetés, ha az elítélteket teljesen elszigetelik: egyedül éltek szűk celláikban, tilos volt beszélni és bármilyen zajt csapni. Ha el kellett hagyniuk a cellájukat, fekete csuklyát húztak a fejükre, és így vezették végig őket a fegyház helyiségein. Aki bármilyen szabályt megszegett, kegyetlen büntetésre számíthatott. Aki megtörte a csendet, azt rendszerint egy nyelvvágó nevű szerkezettel büntették meg: egy pengét helyeztek a nyelve alá, a kezeit pedig vaslánccal a fejük fölé kötötték. Ha a rab megmozdult, a penge belevájt a nyelvébe, mindezzel iszonyú fájdalmat okozva. Az is bevett büntetési mód volt, hogy napokra, esetleg hetekre egy székhez kötözték az elítéltet, így a vér nem tudott rendesen áramolni a testében, és gyakran amputálni kellett valamelyik végtagját. Előfordult az is, hogy a rabot a börtön falához kötötték és hideg vizet locsoltak rá, ami hidegebb napokon ráfagyott a testére. A kegyetlen büntetésekbe sokan belehaltak vagy olyan súlyos sérülést szereztek, amit életük végéig hordoztak, másokat pedig a magányban töltött évek kergettek az őrületbe vagy az öngyilkosságba. A fegyházat 1971-ben bezárták, és ma már a turisták is látogathatják, sokak szerint azonban az egykori fegyencek szellemei azóta sem hagyták el az épületet. A környéken lakók arról számolnak be, hogy éjszakánként sikoltozást és jajveszékelést hallanak a falak közül, mások pedig árnyakat látnak ki- és besurranni.  Az ide látogató turisták pedig gyakran látnak árnyalakokat suhanni az egykori cellákban.