Elméletek tucatjai születtek már arról, hogy
magyarázatot találjanak azokra a hihetetlen esetekre, amikor emberek
minden látható ok nélkül egyszerűen maguktól porrá égtek.
Mary Reesert 1951. július 2-án reggel felkereste főbérlője,
Pansy Carpenter, hogy egy üzenetet adjon át. A ház ajtajánál meglepődve
tapasztalta, hogy a kilincs szokatlanul meleg. Amikor benyitott,
borzalmas látvány fogadta: Mary Reeser hamuvá égett maradványai a
szobában. Csak a gerince és a bal lába maradt épségben, utóbbin még a
papucs is rajta volt. A székkel együtt, amin ült, porrá égett.A később Hamuasszonyként elhíresült Mary Reeser esete nem egyedülálló. Az 1700-as években jegyezték fel az első, spontán emberi öngyulladást, azóta pedig több száz ilyen halálesettel volt már dolguk a hatóságoknak. Hogy nem gyújtogatásról, hanem valóban valamiféle önégésről van szó, azt öt jellemző vonás mutatja:
- spontán emberi öngyulladás esetén nem találni okot a tűzre, a test magától gyullad meg és magától ég,
- a lángok alig terjednek túl a testen, előfordul, hogy a szék, amin az áldozat ült, vagy az ágy, amin feküdt, sértetlen marad,
- az áldozat törzse hamuvá ég, csak a végtag marad ép (amennyiben halállal végződik az önégés, számos esetben ugyanis időben észrevették az öngyulladást, és az áldozat égési sérülésekkel ugyan, de megúszta),
- az égés olyan hevesen zajlik, hogy az áldozat magától képtelen elmenekülni,
- zsíros, visszataszító massza marad vissza a falon vagy az áldozat környezetében.
A Discovery Channel a témával foglalkozó riportjában felkeresett egy modern krematóriumot, hogy többet megtudjon az emberi test égésének jellemzőiről. A filmből kiderült: ahhoz, hogy két óra alatt elhamvadjon a test (mely viszonylag rövid időnek számít a hamvasztásnál), közel 1000 °C-os hőmérsékleten történő égetés szükséges. Ez a tény azért is érdekes, mert a menekülésre két óra elegendő lenne, csakhogy a spontán öngyulladás ennél jóval rövidebb idő alatt zajlik - egy esetben mindössze 21 perc alatt végbement -, ráadásul egy ekkora tűz nem keletkezhet csak úgy magától, és ha mégis, nem hagyná sértetlenül a szoba más részeit.
21 perc alatt végzett vele a tűz
Helen Conway esete is kiemelkedő, hiszen mindössze 21 perc alatt égett porrá a teste - mialatt unokája kiszaladt a boltba. Az idős asszony maradványaira 1964. november 8-án talált rá Robert Meslin tűzoltó a nő pennsylvaniai otthonában: a nő két lába combtól lefelé teljesen ép maradt, de a törzse a karokkal és a karjaival együtt eltűnt. Bár az asszony erős dohányos volt, a tűzoltó és kollégái a helyszínen tapasztaltak alapján képtelenségnek tartották, hogy egy égő cigaretta okozhatott olyan mértékű tüzet, melyben Helen Conway percek alatt a székében ülve zsíros hamuvá égett.
Annak ellenére, hogy a spontán emberi önégés mint halálok tűzoltók és rendőrök tucatjait ejtette már zavarba, tudományos tényként egyelőre nem bizonyították a létezését. Elméletek azonban születtek a témában, és közöttük van olyan, amelyik igazolni látszik ezt a felettébb különös jelenséget. A legelfogadhatóbb magyarázat az úgynevezett kanóc-effektus: e szerint a felöltözött ember tulajdonképpen olyan, mint egy kifordított gyertya. A kanóc maga a ruházat, a viasz pedig a testben lévő zsírszövet. Egyetlen szikra is elég ahhoz, hogy a kanóc, vagyis a ruha meggyulladjon, és lyukat égessen a bőrbe, amely által a zsírszövet meggyullad, és a test égni kezd. Ha nincs segítség, az áldozatnak nemcsak a zsírszövetei, hanem az izmai és a csontjai is hamuvá éghetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése