Emberfeletti erő, a szent jelképektől való irtózás és ősi nyelvek használata: az 1973-as Ördögűző című filmnek köszönhetően a köztudat leginkább ezeket a jellemzőket társítja azokhoz az emberekhez, akiket állítólagosan démoni erők kerítettek hatalmukba. Az ő megszabadításuk lebegett elsősorban a római katolikus egyház szeme előtt, amikor a napokban hivatalosan is jóváhagyta a sokat támadott ördögűzők működését.
A Római Katolikus Egyház legfőbb intézménye, a Szentszék hivatalosan is elismerte a Nemzetközi Ördögűzők Társaságát. Az eredetileg 1990-ben alapított szervezetnek világszerte 250 pap a tagja, akik arra vállalkoznak, hogy kiűzik a gonosz lelkeket a hívők testéből. A beszámolók szerint az elismerés egy újabb jele annak, hogy a katolikus egyház formálisan elismeri az ördögűzés gyakorlatát.
Mi az ördögűzés?
Az ördögűzés (exorcizmus) szertartásának célja a démonok vagy gonosz lelkek kiűzése megszállottnak vélt személyekből, helyekből, vagy tárgyakból. AMagyar Katolikus Lexikon alapján ennek több típusa van. Az úgynevezett magán ördögűzést gyakorlatilag bárki elvégezheti önmagán szenteltvízzel, keresztvetéssel és imádsággal. A másik a nyilvános ördögűzés, amelynek további két fajtája van: egyszerű és ünnepélyes. A nyilvános rítusokat már csak felszentelt papok végezhetik, ráadásul az ünnepélyes exorcizmus esetén a püspöki engedély mellett szükség van szakszerű orvosi vizsgálatra is. A szertartások közös jellegzetessége, hogy az Istenhez mondott imádságokból és a Jézus nevében kimondott parancsokból tevődnek össze.
Az exorcizmus szabályait a katolikus egyház az 1999-ben kiadott szabálykönyvében fektette le, amely tulajdonképpen az 1614-ben megalkotott módszertan némileg modernizált változata. A könyv a következőképpen határozza meg a démoni megszállottság tüneteit: a megszállottnak vélt személy nagy számban használ ismeretlen nyelvekből származó szavakat, távoli vagy rejtett dolgokról tud, emberfeletti ereje van, valamint ellenségesen viselkedik az egyházi szimbólumokkal (kereszttel, szentképekkel) szemben.
Az ördögűzést a katolikus egyház szigorúan szabályozza. Első lépésként két kérdést kell tisztáznia a papnak, ha egy gyanús esettel találkozik. Az egyik, hogy az illető mutatja-e a démoni megszállottság jeleit. A másik, hogy a tapasztalt viselkedés magyarázható-e mentális betegségekkel. Ennek kiderítése céljából a megszállottnak orvosi kivizsgáláson kell részt vennie. Ha a tüneteket nem tudják magyarázni, akkor a pap kezdeményezheti az ördögűzés lefolytatását a megyéspüspöknél. Ezt követően az egyház dönt a szertartás lefolytatásáról, illetve az ördögűző személyéről.
A szertartás forgatókönyve
Az exorcizmus menetét is az 1999-es szabálykönyv tartalmazza részletesen. Az ördögűző a szertartás alatt mindig miseruhát és stólát visel. Ez utóbbi egy körülbelül 2,5 m hosszú, szalag formájú liturgikus ruha, ami a papi hatalom jelképe. A rítus tulajdonképpen imák, kijelentések és kérések sorozatából tevődik össze. Az imák két részből állnak: a könyörgés során a pap Istenhez fohászkodik, hogy a személy szabaduljon meg az ördög befolyásától. A parancs alatt viszont az ördögűző a démont szólítja fel, hogy Isten nevében hagyja el a megszállt testet. A rituálét rendszerint egy hálaadó ima zárja.
A említetteken túl az ördögűző még a következő eszközöket használhatja az exorcizmus alatt: szenteltvízzel hintheti be a szobát, ráteheti a megszálltnak vélt emberre a kezét, keresztet vethet, valamint megérintheti valamilyen szent jelképpel (például kereszttel) a démon hatása alatt álló személyt.
Pszichiátriai szempontok
Az ördögűzés a katolikus egyház egyik legvitatottabb tevékenysége, és gyakran szerepel a tudományos közösség célkeresztjében. Az egyik leggyakoribb kritika, hogy a démoni megszállottságot produkáló emberek viselkedése több pszichiátriai betegséggel is magyarázható.
Az orvosok szerint a Tourett szindróma és a skizofrénia tipikusan ilyen kórképeknek tekinthetők. A Tourett szindróma egy idegrendszeri betegség, amelyre ismétlődő, akaratlan mozgások és hangadások – úgynevezett tikkek – jellemzők. Ezek a tikkek alkalmanként a helyzethez nem illő szavak, káromkodások (koprolália) akaratlan kimondására kényszerítik a beteget. A skizofrénia alatt a démoni megszállottságra hasonlító tüneteteket produkálhatnak a páciensek: vizuális és auditoros (hangi) hallucinációk, paranoia, téveszmék és erőszakos kitörések gyakran jellemzik a betegséget. Az epilepszia által gyötört emberek sokszor hirtelen görcsbe rándulhatnak egy-egy roham során, ami szintén emlékeztethet a már említett ismertetőjelekre.
Több szakember úgy véli, nem csupán pszichiátriai, de pszichológiai problémák is állhatnak az esetek mögött: az alacsony önbecsülésű és nárcisztikus személyek például tettethetnek megszállottságot annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet magukra.
Szintén többen kritizálják az ördögűző szertartások hatékonyságáról és veszélyeiről szóló hiteles dokumentációk hiányát. Ennek legfőképpen az az oka, hogy a katolikus egyház szabályai szerint a rítusoknak mindig visszafogottnak kell lenniük. Bár a szabályzat nem rendelkezik szigorú titoktartási kötelezettségről, a nyilvánosságot és a sajtó képviselőit rendszerint távol tartják az ilyen eseményektől. A témával kapcsolatban szerettünk volna több hazai szakértőt, illetve ördögűzéssel foglalkozó papot is megszólaltatni, a lehetséges interjúalanyok azonban elzárkóztak a kérdéseink elől.
A közelmúlt eseményei
Az ördögűzés szélsőséges értelmezései miatt a közelmúltban több haláleset is történt, amelyek ugyanakkor nem a római katolikus egyházhoz voltak köthetők.
2003. augusztus 22-én egy nyolcéves autista kisfiú halálát okozta egy ilyen jellegű szertartás. Az elmondások alapján a gyermek rohamot kapott, ami miatt egy lepedőbe csavarták. A fiú ezt követően megfulladt a lepedő szorítása miatt. A rituálét vezető személyek az úgynevezett Apostoli Hit Temploma nevű amerikai egyház gyülekezetéhez tartoztak.
2005-ben egy romániai esetre derült fény. A 23 esztendős Maricica Irina Cornici a román ortodox egyház egyik fiatal apácája volt, aki a romániai Tanacuban fekvő kolostorban teljesített szolgálatot. A nőt rosszullétek kezdték gyötörni, egyre gyakrabban lettek rohamai. Egy helyi pap meg volt győződve arról, hogy a lányt az ördög szállta meg, ezért négy apáca segítségével egy kereszthez kötözték a lányt, szájába pedig törölközőt helyeztek. Ebben a helyzetben hagyták több napig víz és élelem nélkül. A kegyetlen eljárás célja az elkövetők szerint az volt, hogy a nőből kiűzzék a feltételezett démonokat. A szakemberek véleménye szerint ugyanakkor az apáca skizofréniában szenvedett.
Szintén a szélsőséges hozzáállásról árulkodik az a publikáció, amely a 2011-es BMJ Case Reports című orvosi szakfolyóiratban jelent meg. A kutatók a beszámolóban egy 28 éves paranoid skizofréniában szenvedő spanyol nő esetét írták le. A betegnél 22 éves kora után diagnosztizálták a kóros állapotot, mivel azonban a gyógyszerekre nem reagált jól, a páciens egyházi személyekhez fordult. A madridi érsekség szolgálatában álló papok a kezelés felfüggesztését, valamint ördögűző szertartások végrehajtását ajánlották.
A sámánokkal kezdődött
A gonosz lelkek általi megszállottság és az ördögűzés a történelem előtti sámánisztikus hitből gyökereztethető – írja a Wikipedia.
A keresztény Újszövetségben exorcizmussal elsőként a Jézus által művelt csodák között találkozhatunk. Ezeknek az eseteknek köszönhető, hogy az ördögűzés a kereszténység hitrendszerének szerves részévé vált, és ma is bevett gyakorlatnak számít a katolicizmusban, a keleti ortodoxiában, az anglikán egyházban, valamint néhány protestáns felekezetben.
A 20. századra az exorcizmus sokat vesztett jelentőségéből. Ennek elsősorban az az oka, hogy a pszichológiai kutatásokoknak, valamint az emberi agy működésének és szerkezetének tanulmányozásának köszönhetően jelentősen bővültek az elme működéséről szóló ismereteink .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése